trapp.
"..az életem minden egyes perce nemcsak, hogy értelmetlen, mint azelőtt, de a jó kétségtelen értelmével teljes, amellyel hatalmamban áll megtölteni."
"..az életem minden egyes perce nemcsak, hogy értelmetlen, mint azelőtt, de a jó kétségtelen értelmével teljes, amellyel hatalmamban áll megtölteni."
De ha csak dünnyögsz, mardosod magad, nyaldosod a sebeidet,ami ma még az ajtón bejön, holnap a kulcslyukon kimegy.
Mikor nem jött fel a nap...már tudtam, most jövő nyárig begubózhatok, élhetem az élőhalottak életét, fájhat a lábam a hidegtől, folyhat az orrom, a szám pedig lefele görbül.-ne, de...talán most még a szakadék szélén kéne megállni, nem pedig botladozni, játszani a sorssal.megtorpantam, lefele nézek, sikerül elmosolyodnom, lehunyom a szemem, inkább szárnyalok tovább...
Hajtogattam a kukák mögött
egy álmot,
Egy kerthelyiség félreeső
részén
Eldugult piszoárban
vitorlázok
Sapkám a Hold, fésűm a
szél.
Sorra dőlnek ki mellőlem a
srácok
Fojtogató bűntudat
emészt.
A szívek szemétdombján
kapirgálok.
Szeretni, Istenem, milyen
nehéz!
Annyi minden bajjal kell
még megküzdenem
Plusz még itt van a
nyakamba varrva
Egy lefejezett
szerelem.
Tükröm, tükröm, tükröm
mondd meg nékem:
Jól áll-e ez
nekem?
Sorra tűnnek el mellőlem a
lányok
Mindegyiknek jobb dolga
akadt.
Zajos magányban
foszforeszkálok
A sápadt fényű telihold
alatt.
Annyi minden szarral kell
még megküzdenem
Ellenséges szélmalmoktól
zavaros szellemem
"Nincs veszély"-
mondják-
Csak
képzelem....
azt kellett hinnem, hogy senki nem olvassa.
...attól függ, meddig
bambulod a kékséget a kocsibol, a réten fekve, jozanul vagy bárhogy
máshogy...minden lehetséges, már elhiszem, hogy a korlát csak dísz,
a határon már a személyimet sem kérik...
Boldognak ......?Pedig
... van...ha tudnám mi az, ha nem az örökölt .... uralkodna rajtam,
hanem a felszines(és mégis........... alapu).... kedvem...pánikolok
mélyen, s az anyámra ...., perceket nyelek le, az arcom ......,
minden .... játék...legyen vége már...hol .....?megörülök ebben a
börtönben, ez a........nem fizet, ez a szerep nem ......... ki, ezt
a szerepet hogyan kell .........??álmomban kaptam szülinapomra ajándékot.nem tudtam neki örülni, mert nem hittem el.
eszembe jutott a kislámpa....ami ha megfogtam, megrázott...eszembe jutott az is, mennyire romantikus vagyok, milyen érzelmes, valóban hihetetlenül jól titkolom...nem is a továbblépésről van szó...az megy, nem is fáj, ha nem leskelődöm hátra....viszont a jelen...talán azért jó velem, mert minimálisra szoritom az igényeimet, közben remélem, mégsem én huzom a határt, mert rengeteg erővel ruházom fel a pillanatot, majd egyszerűen csak leszívtok...
nem mondom, hogy nem én fuserálom el...nem mondhatom, pedig most is jó volna hárítani...még mindig hiszem, hogy belelát a fejembe, pedig ez csak az én képességem...okosabban kéne turkászni...
a másik, ami még furdal...egy kérdés...miért én bűnhődöm..?ezt a választ is nekem kell kibogarásznom, de mielőtt még meghalnék, egy őszinte mondattal tisztázhatnád magad...akár a mi történt?vagy a miért én tehetek róla?(szerinted) kérdésekre vonatkozó válasszal is kiegyezem.
szomorúfej.
Szeretek malacolni, trancsirozni,hirtelen felkapni a vizet, majd ledobni még váratlanabbul....szeretem, mikor sima a lábam, nem kevéssé, mikor szőrös, ugyanez a honaljammal és a többi.kedvtelésből mutogatom a hegeimet a friss sebeket és az ezekhez hasonloan másokban undort keltő dolgokat, valójában az ő fintoruk engem boldogsággal tölt el...ez egy perverzióm telán...szeretek zuhanyozni, naponta 3szor legalább, mert mindig azt hiszem, ha igy teszek, nem leszek olyan büdös, mint Ti.a fogamat addig sikálom, mig véres nem lesz a viz, igy a fejemben olyan, mintha nem áztattam volna a szájüregemben perceken keresztül azt a fél kg vattacukrot..nem vagyok kedves, a mekiben szivatom az eladókat, mert haragszom rájuk, hogy nem mosolyognak ugy, mint amerikában, ahol még sosem jártam, és Szerinted nem is létezik, mert amit nem lát a szem, annak nem hisz az agy.meg kéne javulnom, felhagyni a lázadozással, amig nem késö...belezúgtok az infantilitásba, hajszoljátok a szabadságot, én menekülök, én nem ez vagyok, egy bogár vagyok, félig kitaposott belekkel, tudod, olyan sárgás genny, katica, nem!suszter bogár, először megörülsz, majd írtózol a kis kapaszkodó, girbe-gurba lábaktól...vettem cipőt, az összes virágos, lágy, finom vonalak szegélyezik öket, de nem elég ennyi lábra, gyűjtő lettem, fáradt, Kafka is átváltoztatta, ö meg csak fetrengett az ágyban, nem tudtam, már akkor is volt marijuana...
mindenhol Téged kereslek
Mekekvés, ha vele vagyok, ha ellene, ha vita adódik, ha sors
csapása, Te vagy minden ellenszere...Nem háborúzom, bedobom a
kardom, kiabálok, s Téged hivlak, hozzád szól
fohászom..Menekvés...ó, másik felem, szinte igy lettem egésszé, s
miattad hiányzik mégis életem.harcolnom kéne ellened...de hozzád
futok, s kérlek, győzz magad felett...Menekvés...Szeretnem
kellene...
Szeksz és nujork.imádhatom?.
...mert rólam nem a parfüm
ragad át Rád.
......és az
behálóz...
....háború ésvagy
béke.
mért ne.
mi annyian vagyunk...én mégis egyedül...és szinte...kong.
mélyítem a magányom, hánykolódnak az ingerek.
a köztünk lévő üres térből formázok szobrot...szebb, mintha nem volna.
érj hozzá.m.